Még egy remek hely a harmadik világháború kirobbantására – igencsak forrósodik a helyzet az Északi-sarkon
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
Óriási a stratégiai jelentősége a világ legnagyobb szigetének, amit már többször próbáltak megszerezni az amerikaiak, de mindeddig sikertelenül. Mutatjuk a részleteket!
A huszonegyedik században elég ritkán szokták nagyhatalmak vezetői deklarálni, hogy egyik vagy másik országra fáj a foguk. Úgy tűnik, Donald Trump kivételt tett, többek között Grönland esetében tavaly decemberben, amikor közölte, hogy a dán tengerentúli terület birtoklása „feltétlenül szükséges” lenne az amerikai nemzetbiztonság szempontjából.
Azóta többször szóba került, hogy az Egyesült Államok valamilyen módon megszerezze Grönlandot, és ami talán meglepő lehet, Mute Egede grönlandi miniszterelnök kijelentette, hogy kész tárgyalni Trumppal.
Ez pontosabban úgy történt, hogy Mette Frederiksen dán miniszterelnök mellett tartott pénteki koppenhágai sajtótájékoztatóján Egede-t arról kérdezték, hogy kapcsolatban állt-e Trumppal.
Nem, de készek vagyunk tárgyalni”
– mondta. A sarkvidéki sziget függetlenségpárti vezetője pénteki sajtótájékoztatóján ugyanakkor azt is megismételte: „Nem akarunk dánok lenni, nem akarunk amerikaiak lenni, grönlandiak akarunk lenni.” Korábban Frederiksen és Egede is elutasította Trump Grönland megvásárlására vonatkozó javaslatait. „Nem vagyunk és soha nem is leszünk eladók” – mondta.
Ezt is ajánljuk a témában
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
Miért akarja tehát Trump megszerezni Grönlandot? És ez első alkalom, hogy az Egyesült Államok megszerezné Grönlandot?
Az utóbb kérdésre a rövid válasz: nem. Az Egyesült Államok elsőként 1867-ben fejezte ki érdeklődését a sziget iránt. Amikor 1867-ben az Egyesült Államok megvásárolta Oroszországtól Alaszkát, William H. Seward amerikai külügyminiszter megpróbált tárgyalni Grönland megvásárlásáról is Oroszországgal, de a kísérlet kudarcba fulladt.
Az Egyesült Államok korábban is vásárolt már területet a Dán Királyságtól.
1916-ban Washington megvásárolta az egykori Dán Nyugat-Indiákat (ma Amerikai Virgin-szigetek).
Ugyanebben a szerződésben az Egyesült Államok lemondott minden Grönlandra vonatkozó igényéről, és elismerte Dánia szuverenitását az egész sziget felett. Viszont amikor a náci Németország a második világháború idején lerohanta Dániát, az Egyesült Államok 1941-ben elfoglalta Grönlandot. Innentől fogva az amerikai fegyveres erők állandóan jelen vannak a szigeten.
A második világháborút követően, 1946-ban – amikor még gyarmatként tartottak számon Grönlandot – Harry S. Truman amerikai elnök 100 millió dollárért javasolta a sziget megvásárlását, Dánia azonban elutasította az ajánlatot.
Grönland a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi része között fekszik. A sziget a stratégiai jelentőségű GIUK-folyosó része (Grönland, Izland, Egyesült Királyság). Földrajzilag pedig Észak-Amerikához tartozik.
Grönland a világ legnagyobb szigete, körülbelül 2,17 millió négyzetkilométer kiterjedésű, háromszor akkora, mint Texas állam. Viszont érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos Mercator-féle vetületet használó térképeken Grönland területe úgy tűnik, hogy majdnem akkora, mint Afrika. A valóságban azonban Afrika mintegy 14-szer nagyobb.
A sziget fővárosa, Nuuk, mintegy 56 000 lakosnak ad otthont, akik többnyire inuit őslakosok.
A sziget egyike Dánia két autonóm területének, a másik a Feröer-szigetek. Mivel Dánia a NATO tagja, Grönland alapértelmezés szerint az észak-atlanti katonai szövetség része.
Grönland a NATO harmadik legnagyobb területe (Kanada és az Egyesült Államok mögött).
A sziget 1982-ben az Európai Unióból való kilépés mellett szavazott, ennek ellenére jó kapcsolatot ápol a közösséggel, mint az EU 25 tengerentúli területének (TOT) egyike.
Grönland stratégiai fontossága a földrajzi helyzetéből adódik, és nagyrészt a hidegháborús szembenállásban gyökerezik. Egyrészt a már említett GIUK-folyosó az orosz (korábban: szovjet) tengeralattjárók kulcsfontosságú útvonala az Atlanti-óceán felé, valamint jelentős szerepe van a szigetnek az Egyesült Államok rakétavédelmének szempontjából is, a szigeten található amerikai katonai bázis is nagyrészt ezzel foglalkozik.
De az utóbbi években újra megjelent az amerikai harci gépek is a szigeten.
Atomkatasztrófa Grönlandon
1968-ban a szigeten található Thule légibázis lett az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb nukleáris balesetének helyszíne, amikor egy négy termonukleáris bombát szállító B-52G bombázó lezuhant a légibázistól nyugatra fekvő North Star-öbölben. Bár nem történt nukleáris robbanás, de a környező területet radioaktív anyagok borították be, a Crested Ice névre keresztelt küldetés keretében igyekeztek megtisztítani a területet, de a négy atomfegyver közül egy a mai napig nem került elő.
A hidegháború idején Washington egy titkos projekt keretében ráadásul azt tervezte, hogy 600 interkontinentális ballisztikus rakétát telepít a szigetre egy esetleg második csapás végrehajtásához a Szovjetunió ellen.
Az itteni katonai jelenlét páratlan hozzáférést biztosít az Északi-sarkvidékhez.
Miközben az Egyesült Államoknak meglehetősen korlátozottak a lehetőségei a sarkvidéken, Oroszországnak már mintegy 50 katonai bázisa, reptere van a térségben, és óriási léptékben fejleszti atomjégtörő flottáját is.
Bizonyos szempontól Washington újbóli érdeklődése a sziget iránt tükrözi, hogy az Egyesült Államok az elmúlt években mennyire elmaradt Oroszországtól a térségben.
Az új hajózási útvonalak jelentőségét sem szabad alábecsülni, ezek ugyanis több héttel lerövidítik a Csendes-óceán és Európa közötti utat, valamint jóval mélyebb vizeken vezetnek keresztül, mint a Panama-csatorna, vagy Szuezi-csatorna, így a hajók jóval több árut szállíthatnak, miközben több tízezer dollárnyi üzemanyagot és rengeteg károsanyag kibocsátást spórolnak meg minden körben.
A feltételezések szerint az Északi-sarkvidék a világ fel nem használt erőforrásainak 30 százalékát rejti. A sziget hihetetlenül gazdag ásványi anyagokban, többek között ritkaföldfémekben, egy 2023-as felmérés szerint
az Európai Bizottság által „kritikus nyersanyagnak” minősített 34 ásványi anyagból 25 megtalálható Grönlandon.
Ennek ellenére a szigeten – egyelőre – nem jelentős a bányászati tevékenység. A sziget legfontosabb bevételi forrása a halászat.
Nem meglepő, hogy a vezető hatalmak most azért versenyeznek, hogy jelen legyenek az Északi-sarkvidéken. A katonai jelenlétet pedig létfontosságúnak tartják a hozzáférést a természeti erőforrásokhoz.
A hidegháborús versengésből visszamaradt szembenállás mellett korunk legújabb nagyhatalmi versengése is megjelent a szigeten.
Ahogy fentebb említettük Grönland gazdaságában kiemelkedő helyen van a halászat. Kelet-Ázsia pedig a legfontosabb halászati piacai közé tartozik. Grönlandi vállalatok évente több mint 230 millió dollár értékben exportálnak halat Kínába és 130 millió dollár értékben Japánba.
Emiatt a sziget vezetése is egyre szorosabb kapcsolatokra törekszik Kínával, többek között egy pekingi képviselet létrehozását is fontolóra vették már.
A kapcsolatok fejlődésének viszont – érthető módon – nem örül Washington. A legújabb hírek szerint egy kínai ritkaföldfém-projekt amerikai nyomásra hiúsult meg a szigeten Greg Barnes, a Tanbreez Mining vezérigazgatója a Reutersnek megerősítette, a Grönland déli részén található Kringlerne-i lelőhelyre több kínai bányavállalat is ajánlatot tette, de
végül amerikai tisztségviselők nyomására végül úgy döntött, hogy a Critical Metals-nak, egy New York-i székhelyű vállalatnak adja el.
Ez a történet is alátámasztja, hogy Grönland sem tud kiszabadulni a földrajz fogságából, és a most formálódó új világrendben is a terepe lesz az északi-sarkkörhöz való hozzáférést folytatott vetélkedésnek.
Nyitókép: Thomas Traasdahl / Ritzau Scanpix / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Párizs szerint az Egyesült Államok leendő elnöke nem fog bevetni katonai eszközöket az európai sziget megszerzésére.
***